2009.10.18 - Csomagsztori

Nos végre valahára megkaptuk a még induláskor Pesten becsomagolt bőröndöt és a Hát Izsákomat, bennük sok-sok iszonyatosan fontos cuccal, pl. Babi további HÁROM lábbelijével, az én két wincseszteremmel, rajtuk borzasztó fontos adatokkal (filmek), USB-s TV tunerrel, a Babitól karácsonyra kapott HAND MADE plüssmacival (Márton) és persze pár kevésbé fontos cuccal, úgy mint: télikabátok, pulcsi-póló, sapkasál, gyógyszerek, vegeta, útlevél...

A lehetőségért ez úton is szeretnék kurvanagy köszönetet mondani jóbarátomnak LUI BÁCSINAK, hogy fáradtságot és kapcsolatait nem kímélve elintézte, hogy ez a további 30 kiló cucc ingyen és bérmentve kikerülhessen hozzánk.

KÖSZÖNJÜK LUI!

A sztori további része nem túl izgi amúgy, de ha gondoljátok és unatkoztok a munkahelyen, akkor elolvashatjátok:



Kamionos Zoli telefonszámát megkaptuk Luitól, fel is hívtam és mondta, hogy ma délután-este érkezik ide London külvárosába. Elküldte az irányítószámot és kezeimet összetéve láttam a gugli térképen, hogy nem messze tőlünk, Essex-ben végez, ott kell kirakodnia.

Meg is terveztem szépen az útvonaltervezőben az utat, kb. 1 órát írt, ami itt 1,5 órának minősül simán. Innen East ham-ből el kellett jutnom metróval Barkingba, majd vonatoznom kellett Barking-ból 3 megállót, majd onnan egy laza 30 perces séta és már ott is vagyok. Fasza.

Este 7 körül csörgött a tag, hogy még 110km és be is érkezik, az olyan 1-1,5 óra neki. Na mondom, akkor csipkednem kell magam.

Barkingban sajnos 45 percet várnom kellett a megfelelő helyi vonatra, ami egy 15 perces út után ki is tett engem......... hát...... kb. Rákospalota külsőn. Gyárépületek, logisztikai központok, körgyűrű autópályák körös körül. Ennivaló egy hely volt. A 30 perces sétát 10-15 perc alatt megtettem, olyan 1 km volt a semmiben egy út mentén. Néhány ház azért volt, de emberrel nem találkoztam. Mindezt este 9 körül. A térképem pedig a fényképezőgépemmel lefotózott notebook képernyőm volt rajta a Google maps-szel.

9-re sikeresen oda is értem a célponthoz, ahol emberünk, aki amúgy egy nagyon rendes srácnak tűnt át is adta a csomagokat. Hát Izsák és a nagy fekete gurulós bőrönd. REMEK!

Egy hangyaf*nyi probléma merült fel csupán: a bőröndnek a Bp-London úton valahogy kitört az egyik kereke, és előttem egy laza 1-1,5km-es sétaút állt, amit nem ártott kurva gyorsan megtennem, lévén a következő vonat visszafelé 9:55-kor könyörtelenül elhagyta az állomást. A következőre pedig 10:55-ig kellett volna várnom. Hidegben, külvárosban, sötétben. Hát hajrá.

45 perc alatt tettem meg az utat a 30 kilós bőrönddel, kb. 10-20 métereket tudtam megtenni egy huzamban, majd 1 perc pihenés következett. Mit nem mondjak, egy párszor felnéztem az égre, hátha látok ott valakit, akit elküldhetek abba a jó retkes hupilila telibeba***** jó k****** ******* ************** **********-ba.

MIÉRT, MIÉRT PONT AZ A KURVA KERÉK TUDOTT KITÖRNI???? :)

9:45-re értem oda a pályaudvarra végül, majd beszenvedtem magam East Ham-be ahol Babi már várt. Erre modják azt, hogy Hell of a ride.

Na nem panaszkodom tovább, köszönjük szépen mindenkinek aki segített, Anyu köszönjük a ruhákat, rádiósórát, hosszabbítót és minden egyebet, nagyon jó hasznát vesszük most ezeknek!!!! KÖSZÖNJÜK!

És köszi mégegyszer Lui bácsi! Örök hálánk!

Szabina megjegyzése:

Amíg Zoli a csomagért, majd a csomaggal túrázott, addig én elvileg próbanapon voltam. Az elvileg részletei a következőek:

Szombaton 20.30-ra volt megbeszélve a munka Muswell Hill-ben. Annak rendje s módja szerint megérkeztem, a főpincér, akivel pénteken beszéltem széles mosollyal fogadott és megkérdezte, hogy melyik asztalt szeretném. Mondtam neki, hogy bár mindegyik nagyon szimpatikus, de én dolgozni jöttem, ahogy azt pénteken megbeszéltük. Ó, jaj, hát ő teljesen elfelejtett engem, jöjjek inkább holnap este 7-re, mert ő most nagyon elfoglalt / két asztal volt foglalt ekkor/.

Ma 5 órakkor elindultam, mivel nagyjából minden második metróvonal felújítás alatt áll a hétvégén, hogy 7-re oda érjek. Bevallom töredelmesen, késtem 15 percet, de időben jelleztem, elnézésért esedezve. Megérkezvén bellibentem az ajtón legszélesebb mosolyommal és legneharagudjhogykéstem tekintetemmel. Ó, jaj, hát Ő úgy emlékszik, hogy 6-ra beszéltük meg, most itt egy másik próbanapos is, és azt ugye megértem, hogy nem lehet egyszerre két embert betanítani, mivel ő ismét nagyon 'busy' / most egy asztalnál ült 4 vendég / Persze, persze, hogy megértem, ha kell türelmesen várok, míg rám kerül a sor. A sor szerdán fog rám kerülni, szerinte, szerintem meg soha. Kicsit sem voltam ideges, hogy 4 órát utazhattam egy zavaros tekintetű és beszédű managermajom miatt, aki egy olyan éttermet vezet, ahol ő mindig rendkívüli mód el van foglalva a 4-5 vendégével. Ide legközelebb akkor megyek, ha vezetőt keresnek, azt hiszem ezt a posztot én is tökéletesen be tudnám tölteni.