2009.10.11 - Kalandok

Mert itt ilyen is van ám!

Ma délelőtt itthon gondoltunk egy nagyot és elindultunk a földszintre ebédet főzni! Bizony!

Én előre mentem, Babi utánam. Aztán hallottam egy csattanást az ajtó felől. Majd Babi kérdését:



"Ugye hoztál kulcsot?"

Gondolhatjátok a választ. :)

Na, pánik ezerrel. Hívjuk Assad-ot, a landlord-ot. Nincs a városban. Javasolja, hívjuk fel a társát. Hívjuk, de ki van kapcsolva. Na pánik 10 000-rel. Szabinának 4-re jelenése lenne a családnál, ahol régen gyerekvigyázott, de a szobánkba nem tudunk bejutni. Elég érdekesek itt a zárak az ajtókon, a lényeg, hogy nincs kilincs, csak kulccsal lehet bejutni a szobába.

Én a kiakadás szélén, amikor jön az ötlet: szerezzünk létrát és bemászok az ablakon, amit szellőztetés véget nyitva hagytunk.

Kinéztem a hátsó udvarra, és pont ott állt egy könnyű alumínium létra. Kivittük, Babi a bőgéssel küszködve tartotta a létrát amíg én bemásztam a nyitva hagyott ablakon és nyitottam ki az ajtót - immár a kulccsal a kezemben. :)

Hát ennyi volt a nagy kaland így vasárnap reggelre. A létra nélkül nem tudom mit csináltunk volna.

Happy end, mindenki örüljön, végefőcím, függöny, lámpák...

[caption id="attachment_104" align="aligncenter" width="600" caption="Sibley Grove - Az utcánk sötétedéskor az ablakunkból"][/caption]

[caption id="attachment_105" align="aligncenter" width="600" caption="Sibley Grove - Volt egy ilyen naplementénk is"][/caption]