A dolgos mindennapjaimról

 

Úgy adódott, hogy immár nem utálom a hétfőket. Nincs hétfő-görcs, hiszen a hétfői munkanapok eléggé lájtosak nekem. A vasárnapi pihenőnap után másnap reggel 10-re kell csak mennem, és utána újabb pihenőnap jön. A gond a szerdákkal van, de sokkal inkább a csütörtökökkel és a péntekekkel, bár a pénteki munkanap is ígér kis felüdülést, hiszen szombaton már szintén 10-re kell mennem munkába igy péntek este nem kell rohannom az ágyba, ráadásul a főnök hétvégente nem jár be, így nyugisabbak is ezek a napok.

 

Bár hozzá kell tennem, hogy ilyen szinten utoljára kb. 10 éve voltam "haveri" viszonyban főnökömmel (Koncz Laci for prezident), szóval nem jelent különösebb görcsöt Peterrel együtt dolgozni hétköznapokon sem. Egy iszonyat kedves, normális, ciprusról származó (de már itt született) 39 éves arcról van szó.

 

Nézzük a napi rutinomat:

Amikor fél 9-re megyek, akkor együtt nyitunk Peterrel. Kinyitjuk a boltot, bekapcsoljuk a 20 gépet, ebből két filmelőhívó cucc, aminek a startja eltart vagy 5-8 percig. A többi csak pár PC, érintőképernyős kártyaolvasós kioszk a vásárlóknak, illetve nyomtatók, szkennerek.

 

Ezután felváltva (jaja, nem csak a beosztottak csinálják, Peter is szokta) kiseperjük, felmossuk a helyet, majd megnézzük az aznapi fontos melókat.

 

Az a jó ebben a munkában, hogy a monoton illetve unalmas jelzőket teljesen el kell felejtenem vele kapcsolatban, mert minden nap más. Persze a feladatok valamilyen szinten ugyan azok, de azért mégis eléggé változatos a munka ahhoz, hogy mindenféle rossz érzés, frusztráció nélkül végezze az ember.

 

Feladataim:

• vásárlók kiszolgálása, képkeretek, fotós ajándékok árusítása (ez a legcinkesebb rész, de csak a nem túl erős angolom miatt nem kedvelem. Pontosabban a telefon felvétele ennél gázosabb, igyekszem is kerülni :D)


• fotók, képek, negatívok (szines C-41, vagy fekete fehér, esetleg középformátum) előhívása, printelése


• pozitív képek szkennelése, különböző méretre nagyítása


• igazolványképek készítése (ezek a hülye brittek a csecsemőknek is gyártanak útlevelet, el lehet képzelni milyen eccerű és üdítő munka egy ordító, anyukáját akaró babát igazolványkészre fotózni...)


• vásznas képkeretek készítése (van brutálnagy nyomtatónk amivel tudunk vászonra nyomtatni. Az ilyen képekhez saját kézzel magam csinálom a keretet előre gyártott fából és feszítem rá a vásznat. Ezt a dolgot nagyon élvezem, egyszerű kb. 1 orás kézimunka, de mégis jó látni, hogy alakul valami a kezem által.


• furábbnál-furább képretusálások, illetve ősrégi fotók feljavítása majd printelése. Komolyan, el nem hinnétek, hogy ezeknek mire van ingerenciájuk illetve pénzük. A legutolsó szaros családi fotókat is behozzák, ha el akarnak tűntetni némi becsillanást a fotókról, persze az ár legtöbbször nem számít, a minőség annál inkább. Hoztak már vissza 30 perces retusálásomat, hogy ők jobbra szeretnék, mert anyuci nyaka nem elég árnyékos (persze, hiszen egy arany étkészletről odatükröződött vakufény anyuci egész nyakát eltűntette a képről. Én visszahoztam úgy-ahogy, dehát szarból ugye nem lehet várat építeni, ergo ami nincs ott, azt nem lehet odavarázsolni, de ők azt hiszik, hogy igen...)


• különféle fotós ajándéktárgyakat is gyártok, pl. fotókat nyomok bögrékre, egérpadra, pólókra, kulcstartóra, hűtőmágnesre, kutyaf@szára...

 

Ma például egy humoros magazin címlapot csináltam, amit meghívóként fognak használni. A projekt a következő volt:

 

• Hozott a delikvens egy HELLO magazint példának, hogy olyanra szeretné a dizájnt (tipikus bulvár címlap)


• hozott egy fotót egy bajor párocskáról, ahogy egymást stírölik lazán átkarolva oldalról. Itt a fotó


• hozott egy fotót magáról és a pasijáról, ahogy egymás mellett állnak összebújva a kamerába nevetve

Na ez utóbbi fotóról kellett az arcukat a bajor párocska helyére tennem, majd az egészből egy magazincímlapot csinálnom az általa megadott címlap szövegekkel.

 

A hölgyike jött is a kész képért, majd hangos vihorászás mellett közölte, hogy "brilliant", fizetett és elment. Majd másnap felhívta a főnököt, hogy Ő maga mégsem tetszik magának a képen és inkább csináljuk meg őt újra egy másik képről, amit átküld e-mail-en. Persze fizet ez utóbbi munkáért is, hiszen nem a mi hibánkból nézett ki úgy ahogy az első képen. Így ma újra beretusáltam a kis arcát a képre, már az új fotót használva, ami már 100%-ra tetszett neki.

 

A kész kép emitt van, nem kommentálnám:

 

 

 

Amit nem szeretek a munkában:

• a szerda reggeleket


• a péntek estéket, ilyenkorra már tényleg hulla szokok lenni a 3 napos 9,5 órás munkanaptól


• a tinédzsereket, akik totálisan érthetetlenül kérnek a boltban akármit


• a fekákat, akik totálisan érthetetlenül kérnek a boltban akármit (tisztelet az öltönyös managereknek)


• bármilyen külföldit, akik olyan szinten beszélik az angolt mint én, csak más akcentussal persze


• amikor csak ketten vagyunk az üzletben (általában 3an dolgozunk) és három felé kell szakadnom, mert printelni kell a fotókat, csinálni a fotosoppos munkákat, és kiszolgálni a kásztümöröket


• hogy nem nagyon tudok internetet használni munka közben


• a vélhetően "a belünketkifogjuk dolgozni" decemberi hajtást

 

Amit szeretek:

• a munkatársakat és a főnököm


• a változatos melókat


• hogy megtanulom a fotózás ezen részét is, megtanulok előhívni, nyomtatni, szkennelni, és nem utolsó sorban angolul beszélni


• hogy láthatóan kellően megbecsülik azt a szaktudásomat, amit saját energiámból fejlesztettem olyanná amilyen most: a fotosop tudásom (és én vagyok a számítástechnikus is, mert Peter nem nagyon vágja)


• hogy nem gyomorgörccsel vagy heveny hányingerrel indulok reggelente munkába


• az 1 órás ebédidőt, aminek köszönhetően akár le is dőlhetek itthon egy fél órára, vagy jó idő esetén a parkban tudok/tudunk ücsörögni


• hogy Babi tőlem 4 boltnyira dolgozik


• hogy ezért az igen "alja" munkáért is olyan fizetést kapok, amiből korrekten megélünk (pedig alig-alig több a minimálbérnél)


• hogy rengetegen mosolyognak rám nap-mint-nap

 

Hát összességében ennyit akartam írni a munkámról, csak hogy képben legyetek, ha esetleg valakit érdekelt volna.

 Puszi Nektek! :)